A legutóbbi bejegyzésem óta megváltoztam. Nem teljesen, de már ez is betudható egy amolyan száznyolcvan-fokos fordulatnak. Azt hiszem, március tájékán beletörődtem abba, hogy eddig nem a saját csatáimhoz készültem fel. Olyannak hittem magam, amilyennek hinni akartam és mostanra fogtam fel, hogy ki is vagyok én, legalábbis ki lehet majd belőlem. Élvezem az ismerkedést az új felismeréssel. Amióta új személyként tekintek magamra, azt hiszem szeretettel nézek a tükörképemre és ez jó nekem. Boldognak érzem magam, amiben a környezetem is hatalmas szerepet tudhat a magáénak. Tavasz, tavasz... Mit tettél velem? :)
