Az a helyzet, hogy keresem az emberekben a jót. Kénytelen vagyok kutatni bennük a jóságot, mert úgy érzem, hogy egyre kevésbé hiszek bennük. Bennünk. Talán emiatt költözik a szívembe egy kicsi kétely is, amikor Rád gondolok. Megkérdőjelezem a létezésed, pedig tulajdonképpen, ha nem is testileg, de spirituálisan itt vagy a körülöttem. Az esetleges társaságod megnyugtat, új erőt ad.
Szeretnék hinni Benned, de ha amolyan "komoly-vagyok-mert-már-elmúltam-tizenhét" énemmel nézek magamra ez nem megy, pedig neki lenne a legnagyobb szüksége Rád. Mert szüksége van arra, hogy higgyen valamiben vagy valakiben. Kérlek, add meg ezt neki, én csak ennyit kérek Tőled idén. Jövőre is itt, ebben az időpontban, kérni fogok valamit. Cserébe jó leszek és hinni fogok. Még egy darabig. Szeretlek, Télapó.
U.i.: Köszönöm, hogy elhoztad a havat idén és azt is, hogy csak tizenhét éven át kellett várnom arra, hogy megszeressem ezt a Csodát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése