Egyenesen rám néz. Barna szeme hirtelen nevetni kezd és ettől megtelik élettel. Földöntúli boldogság járja át az egész testét, mintha csoda történt volna, pedig nem. Boldog. Kérdőn néz rám, hogy miért nem örülök vele együtt a semminek. Végül beszállok a játékba. Grimaszol. Kidugja a nyelvét, kacsint. Ismétli, egészen addig, ameddig nevetni nem kezdek. Megmozgatja az orrát, a tekintetem követi mozgását. Először látom szépnek, ahogyan boldognak is. Felvonja a szemöldökét és ettől viccesen ráncos lesz a homloka. Hirtelen átvág nemtörődömbe a stílusa, de látom rajta, hogy szíve szerint tovább nevetne. Várakozóan rám néz, kezével támasztja az arcát és vár. Rám, hogy én is csináljam rendesen ezt a kacagtató arcjátékot, ne csak ő. Hát, jól van. Rendben. Beszállok én is, de gondoltam előbb megírom nektek mit is csinálok.
Mert éppen a tükör előtt ülök és nézem a tükörképem. Igen, a lány, akit először látok önfeledten nevetni: én vagyok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése