Halkan szól a tévében Spongyabob egyik kalandja a sok közül, áthallatszódik az én térfelemre a húgom egyenletes lélegzet vétele. Alszik. Olyan békésen, olyan nyugodtan, hogy nehéz lenne bárkinek is megállapítania így, hogy hiperaktív.
Az egyik macskám az ölembe kuporodott pár órával ezelőtt, azóta elszenderedett. Néha végig simítok a hátán, a hasán, a mancsán, hogy tudja, még mindig itt vagyok. Amint megérzi a jelenlétem, gondtalanul halk horkolásba kezd és megrázkódik. Békésen álmodik.
Mindenki alszik már, csak én nem. Olvasok, gépezek és zenét hallgatok. A zene ütemére szövöm álmaimat, melyik ép milyen tempót igényel. Este kezdek csak igazán élni, amikor már minden békés. Talán éppen ekkor kezd el hatni a koffein, ami egyszer a vesztemet fogja okozni (koffein túladagolás, hát nem jól hangzik?), de mindegy. Nem keresem a miérteket. Egyszerűen élvezni kell a nyugalmat, a halk zajokat és az esetleges csendet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése